A „Q”

– Nem, nem, nem és nem! Nem akarok még felébredni, aludni akarok, fáradt vagyok! És nem nyitom ki a szemem! – kiabált Angéla az éjszaka közepén.

De kinyitotta. Az óra 2:22-t mutatott. – Értem, ez egy üzenet, ígérem, reggel megnézem, mit jelent.

Visszaaludt. Még félálomban hallotta, ahogyan az íróasztalon a számítógép magától beindul. – Megígértem, megnézem! – szólt oda. A gép kikapcsolt. Ez még kétszer megismétlődött, majd Angéla tényleg mély álomba merült.

Mióta a férje meghalt, egyre több szimbólum jelent meg az életében. A 222 például minden nap, többször is. Hajnali négy lehetett, amikor egy újabb álomból ébredt kiabálva: – Igen, tudom, a jelentése „Q”, igen, megnézem mit üzen. Tudom, ez is egy szimbólum. Ígérem, utánanézek.

Reggel csak ezekre a mondatokra emlékezett az egészből, meg arra az érzésre, hogy a fia is vele volt ebben az álomban, de, hogy mi történt és hol, arról már nem jöttek képek. Ahogy a ház elcsendesedett, nekiült keresgélni az interneten. Először a 222-re volt kíváncsi.

– „A 222-es szám egyértelműen jelzi, hogy itt az ideje az áldatlan állapot felszámolásának, és belekezdeni abba, amit régóta tervezel.” Oké, ezt értem – gondolkodott hangosan. – Fejezzem be a mélyrepülést, keljek fel és indítsam be végre az új éltem. – Igenis, kapitány! – szalutált nevetve, miközben férje fotójára nézett. – Jöhet a Q.

Talált mindenféle matematikai és fizikai jelentést: racionális számok, mennyiség. Majd egy könyv. Egy magyar médium tollából, tele égi üzenetekkel. – Ez lenne? – nézett rá újra a fényképre. – Ebben van számomra valami?

Letöltötte, elkezdte olvasni. Rögtön az elején kiderült, hogy azért kapta a könyv ezt a címet, mert a Q szellemi nyelven azt jelenti: Igaz. Azaz a Forrás maga. – Na, jó, megnyugodtam – mondta. – Már azt hittem, valami racionális dologgal van dolgom. Rémisztő lett volna, közünk sincs egymáshoz. Ezek szerint, valami spirituális. Ez már jobban tetszik.

Az üzenetekkel folytatta az olvasást. Ősi magyar nyelven, verses formában íródtak. Semmit nem értett belőle, még a szómagyarázatok sem segítettek. – Ebben biztosan nem nekem üzensz, számomra ez érthetetlen – mondta a fotónak. – Mi van a médiummal? – gondolkodott tovább. Rákeresett, megtalálta. – Telefonszáma is van. Hozzá irányítottál? – kérdezte újra a képtől. – Lehet, hogy a fiunk miatt, azért volt velem álmomban? De tudod, hogy sosem szerettem az ilyesmit, mindig nélkülem mentél jóshoz. Én nem akarom tudni a jövőt, nem akarom, hogy befolyásoljon. Tényleg el kellene ide mennem? Ezen még gondolkodom.

Ahogy teltek a napok, egyre inkább azt érezte, iszonyodik egy ilyen úttól. – Valami nem áll össze – mondogatta magában. Hullámzott érzelmileg. Hol teljes magabiztosságban fürdött, hol szorongva esett össze a félelemtől, amit a jövő gondolata okozott számára.

Egyik éjjel egyáltalán nem aludt, csak gondolkodott. Hatalmas kő ült a gyomra helyén. Reggel, készülődés közben úgy döntött, elemezni fogja önmagát:

– Két énem van – kezdte. Az egyikőjük a racionális. Ő ezt mondja:

„– Héj, emlékszel még, hogy tegnap boltban voltál?

– Igen – válaszolja csilingelő hangján a másik, aki leginkább kenderszagú, rózsaszín ködben szeret ücsörögni.

– És emlékszel még, mennyit hagytál ott? – kérdezte újra raci Angi.

– Igen, pontosan – mondja ködös Angi.

– Akkor mi a csudáért vagy ilyen nyugodt? Kelj fel, írj, számolj, pörögj, tervezz, akár évekre előre is! – őrjöng raci Angi.

– De, te nem tanultad meg a halál leckéjét? – tette fel a kérdést lassan, nyugodtan, nagy és ártatlan szemekkel kenderszagú Angi. – A leckét, ami úgy szól: hiába tervezel, az sem biztos, hogy este hazaérsz. Hogy az életünk egy pillanat alatt gyökerestül megváltozhat. Úgyhogy, nyugodj meg! Hallgassunk inkább a megérzéseinkre, azok mindig segítenek, vezetnek. És hinned kell: nem vagy egyedül, vigyáznak ránk. Mindig, minden jól alakul, csak figyelj a jelekre!

– Menj a pi…ba! – hagyta ott raci Angi.”

– Na, akkor most mi is a feladatom? – gondolkodott tovább Angéla. Kocsiba ült, elindult. Vezetés közben mindig rengeteg érzés, gondolat veszi körül. Most is megérkezett a megoldás. – Tudom már! – csapott a homlokára. – Hiszen, a Q jelentése az élet két végpontja, ami végül egymásba kapcsolódik: a racionalitás itt, a földi életünkben, és a Teremtő Igazsága ott, a szellemi létben. Szóval, meg kellene találnom az egyensúlyt a munka, a mindennapi élet és a spiritualitás között. Mert számomra csak a két végpont létezik. Vagy pörgök és szorongok, vagy semmivel sem szeretnék foglalkozni, ami evilági. A férjem is mindig azt mondta: – Te csak fekete vagy meg fehér. Számodra nem létezik szürke. – Erre én mindig azt válaszoltam: mint a zongora, de ha tudsz rajta játszani, a világ leggyönyörűbb dallamait csalhatod elő. Ezek szerint azonban, mégis rá kell találnom a szürkére, mert az a középpont, a ferde vesszőcske az O oldalában, ami stabilan tartja O-t. Szükség van rá, hogy ne essek végletekbe, ne „guruljak” el – nevetgélt magában még mindig vezetés közben.

Néhány perc múlva azonban kétségbeesetten kiáltott fel: – De, hogy csináljam?

Szeretettel: Rita