-
Volt egyszer egy segítő…
1./ Volt egyszer egy segítő, meleg, barna szemekkel, lélekkel, macitesttel. Gyerekkora óta rendelkezett azzal a tulajdonsággal, hogy megnyíltak neki az emberek, minden titkukat kitárva számára. Jót, de főleg rosszat. Felnőtt korára ezt a képességét kiegészítette fizikai tudással, így izmokat, ízületeket is gyógyított a lelkek mellett. Minden irányból sok támogatást és erőt kapott ehhez a tevékenységéhez. Szeretve volt. Ő azonban nem tudta a rengeteg és súlyos információt kezelni. Ezért elkezdte nyomni azok súlya. Végül összeroppant a teher alatt. Már nem volt ereje felkelni. Ő, aki annyi emberen segített, saját magán már nem tudott. Engedte, hogy ez a nehezék elpusztítsa. 2./ Volt egyszer egy segítő. Fiatal kora ellenére az elmúlást választotta szakterületének.…
-
A magány – Magány?
„Voltam csúcson és mélyen lenn Lehetetlen még mélyebben Hol voltál, kicsi hova tűntél Mikor elmentél? De túléltem” Honeybeast Az elmúlt időszakomban sokat gondolkodtam a magányon, hiszen az Élet elég élesen szembesített ezzel a kérdéssel. Tulajdonképpen mi az? Létezik egyáltalán? Ha igen, mi a célja? Mi a tanítása? Mikor érted meg a leckét, amit ad? Amikor nagyon, de igazán nagyon elfáradsz, padlóra kerülsz, és nincs senki, aki átölelne, a kezét nyújtaná, és azt mondaná: – Gyere, kelj fel. Átölelne és azt mondaná: – Szeretlek. Nos, ezen a ponton biztos elgondolkodtál már a fenti kérdéseken. Azért szeretem az NLP (Neuro-Lingvisztikus Programozás) módszerét, mert kérdéseken, kérdés-sorozatokon keresztül szembesít és ösztönöz arra, hogy őszintén…
-
Hippi
Folyamatos egyensúlykeresésben vagyok. Az egyik dolog, ami szinte mindig foglalkoztat: a hol legyek, mit csináljak. Az egyik felem – hiszen, tulajdonképpen senki és semmi nem köt már sehova – legszívesebben felülne egy repülőre, és meg sem állna a világ végéig, hogy ott elvonultan, ha kell, remeteként élje békés mindennapjait. De legalábbis egy óceánparti hippiközösségig, ahol hasonlóan szabadlelkűekkel vitatnánk meg nap mint nap, hol is romlott el a világ. A másik felem azt mondja, ezt nem tehetem meg. Kaptam egy képességet, amivel segíthetek másokon. De itt és most, a „harctéren”. Nem vonulhatok magamba elmélkedni, azzal nem tudok változásokat előidézni. Úgyhogy nem tehetem meg sem azokkal, akik kétségbeesetten keresik az új utat,…
-
A „Q”
– Nem, nem, nem és nem! Nem akarok még felébredni, aludni akarok, fáradt vagyok! És nem nyitom ki a szemem! – kiabált Angéla az éjszaka közepén. De kinyitotta. Az óra 2:22-t mutatott. – Értem, ez egy üzenet, ígérem, reggel megnézem, mit jelent. Visszaaludt. Még félálomban hallotta, ahogyan az íróasztalon a számítógép magától beindul. – Megígértem, megnézem! – szólt oda. A gép kikapcsolt. Ez még kétszer megismétlődött, majd Angéla tényleg mély álomba merült. Mióta a férje meghalt, egyre több szimbólum jelent meg az életében. A 222 például minden nap, többször is. Hajnali négy lehetett, amikor egy újabb álomból ébredt kiabálva: – Igen, tudom, a jelentése „Q”, igen, megnézem mit üzen. Tudom,…
-
Jó, majd…
“…Hiszek a csodákban, amiket te meg én csinálunk…” Geszti Péter Van egy ország. Ez az ország nagyon népszerű. Rengeteg lakója borzasztó nagy jólétben él. Kicsit Pató Pálos a hely, mivel legtöbb mondatuk úgy kezdődik: – Jó, majd… Bármiről is legyen szó, ami saját magukkal kapcsolatos. Jó, majd tornázom, jó majd több vizet iszom, jó, majd több zöldséget eszem, jó, majd nem zabálok, jó, majd nem dohányzom, jó, majd nem gyógyszerezek, jó, majd figyelek a belső hangra, jó, majd elfogadom, jó, majd megbocsátom, jó, majd legyőzöm a félelmet… és még sorolhatnám. Ezzel párhuzamosan óriási falakat húztak maguk köré, egyre elszigeteltebbek, magányosabbak és betegebbek lettek. Mivel azonban társas lényekről beszélünk, kitalálták a…
-
Összeállt!… Összeállt?
Nem tudom. Mármint, hogy összeállt-e. Másfél évvel ezelőtt azt gondoltam soha többet nem akarok masszírozni. Aztán jött valaki, aki azt mondta, ezt át kellene gondolni, mert az ilyen dolgokat nem lehet csak úgy sutba vágni. Fejtsük meg, mi az oka. És azt is mondta: „Te nagyon jól tudnál nőket vezetni.” Na, ezen a ponton már végképp nem tudtam, miről beszél. Aztán a gyógyulással egy időben elkezdtek folyni a történések. Egyre többet masszíroztam, és egyre többször nyirokkal, testi tisztulással kapcsolatos feladatok jöttek velem szemben: kizárólag csak nőktől. Éreztem, a feladat itt van. Dolgom van azzal, hogy nők testileg könnyebbé, tisztábbá váljanak. Mert ezáltal az érzéseik, gondolataik is tisztulnak. Én ezzel tudom…
-
(Válasz)Utak
Nagyon régóta foglalkoztatnak azok a pillanatok, amelyek döntő hatással lehetnek életünkre úgy, hogy azt sokszor nem is gondolnánk. Egy igen vagy egy nem, egy észre sem vett, elszalasztott lehetőség, válasz, amelyek teljesen más irányba vihetnék életünket. Szoktam játszani a gondolattal – és nem azért, mert bármit is bánok, csupán érdekességképpen -, ha akkor ott igent mondok nem helyett vagy éppen fordítva, nemet igen helyett, hogyan alakult volna a sorsom? Ez a gondolat annyira sokszor előjött már, hogy korábban elkezdtem ilyent témájú novellákat „gyártani”. Nem régen találtam meg egy pendraivon őket, gondoltam megosztom. Íme az első: 1./ A kávé Szombat volt. Ági a szokásos eszpresszóját kérte ki kedvenc cukrászdájában. Mióta elvált,…
-
FelelŐs
Az írással annyi a „nehézség”, hogy olyan mint a szú. Beül az agyadba a gondolat, a történet, a mondanivaló, és addig rág, míg le nem írod. Akkor is, ha teljesen mással kellene foglalkoznod. Mint ma reggel nekem. Egész más terveim voltak a reggelemre, de míg megfő a tea, kávé, megsül a kifli, muszáj írnom arról a gondolatról, ami ébresztett. Ha nem írom le most, elvesztem a fonalat, viszont a szú itt marad. Több olyan esemény zajlik a környezetemben, ami ezt az írást most aktuálissá tette. Ahogy a cím is sejteti, a felelősségről, annak vállalásáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Nem azért mert profi vagyok benne, hiszen ugyanúgy tanulom én is, mint…
-
Pillanatok
1./ Négyes metró. Egy idősebb férfi ül velem szemben, egyedül. Néhány méterrel arrébb egy fiatalabb, szintén egyedül. Mindketten a telefonjukat görgetik, fel sem nézve belőle. Az idősebb hangosan nevet. A fiatalabb csendesen kacag, majd egy soha elmúlni nem akaró mosoly ül az arcára. Kálvin tér. Mindketten felállnak, és egymás mellett, ugyanazon az ajtón szállnak le. Megtörténhet még ebben az életükben az, hogy ez a két férfi, egyszer egymással, együtt mosolyogjon és nevessen? Vagy örökre beszippantott bennünket az internet világa, és már csak szólóban tudjuk jól érezni magunkat? 2./ Hajnal van. Ma is újrakezdhetjük. Újrakezdjük? 3./ Csendben vagyok. Elfáradtam. Nagyon. Lemerített a rengeteg változás. Erőt gyűjtök. Még nem tudom mihez, de…
-
49
„Negyvenkilenc. A szám, ami egy ideje folyamatosan visszatér az életembe. Egyre többször jön velem szembe. Már nem tudom nem észrevenni, úgyhogy eljött az idő, hogy utánajárjak: mit üzen? Egyáltalán mi ez a szám? Ami biztos, hogy az életkorom az, ami miatt meg kell fejtenem. Pár hét múlva 49 szál gyertya ég a tortámon. Az apám 49 évesen döntött úgy, hogy elég. A férjem szintén 49 évesen váltott frekvenciát. A két legfontosabb férfi az életemben, ugyanabban az életkorban tűnt el mellőlem, mindketten szinte egyik napról a másikra. Véletlen lenne? Abban nem hiszek. Nekik volt itt valami dolguk, amivel nem boldogultak, vagy én (is) generáltam az ő távozásukat? Esetleg egy olyan lélekcsalád lennénk, akiknek…
