1./ Volt egyszer egy segítő, meleg, barna szemekkel, lélekkel, macitesttel. Gyerekkora óta rendelkezett azzal a tulajdonsággal, hogy megnyíltak neki az emberek, minden titkukat kitárva számára. Jót, de főleg rosszat. Felnőtt korára ezt a képességét kiegészítette fizikai tudással, így izmokat, ízületeket is gyógyított a lelkek mellett. Minden irányból sok támogatást és erőt kapott ehhez a tevékenységéhez. Szeretve volt. Ő azonban nem tudta a rengeteg és súlyos információt kezelni. Ezért elkezdte nyomni azok súlya. Végül összeroppant a teher alatt. Már nem volt ereje felkelni. Ő, aki annyi emberen segített, saját magán már nem tudott. Engedte, hogy ez a nehezék elpusztítsa. 2./ Volt egyszer egy segítő. Fiatal kora ellenére az elmúlást választotta szakterületének.…

„Voltam csúcson és mélyen lenn Lehetetlen még mélyebben Hol voltál, kicsi hova tűntél Mikor elmentél? De túléltem” Honeybeast Az elmúlt időszakomban sokat gondolkodtam a magányon, hiszen az Élet elég élesen szembesített ezzel a kérdéssel. Tulajdonképpen mi az? Létezik egyáltalán? Ha igen, mi a célja? Mi a tanítása? Mikor érted meg a leckét, amit ad? Amikor nagyon, de igazán nagyon elfáradsz, padlóra kerülsz, és nincs senki, aki átölelne, a kezét nyújtaná, és azt mondaná: – Gyere, kelj fel. Átölelne és azt mondaná: – Szeretlek. Nos, ezen a ponton biztos elgondolkodtál már a fenti kérdéseken. Azért szeretem az NLP (Neuro-Lingvisztikus Programozás) módszerét, mert kérdéseken, kérdés-sorozatokon keresztül szembesít és ösztönöz arra, hogy őszintén…

Folyamatos egyensúlykeresésben vagyok. Az egyik dolog, ami szinte mindig foglalkoztat: a hol legyek, mit csináljak. Az egyik felem – hiszen, tulajdonképpen senki és semmi nem köt már sehova – legszívesebben felülne egy repülőre, és meg sem állna a világ végéig, hogy ott elvonultan, ha kell, remeteként élje békés mindennapjait. De legalábbis egy óceánparti hippiközösségig, ahol hasonlóan szabadlelkűekkel vitatnánk meg nap mint nap, hol is romlott el a világ. A másik felem azt mondja, ezt nem tehetem meg. Kaptam egy képességet, amivel segíthetek másokon. De itt és most, a „harctéren”. Nem vonulhatok magamba elmélkedni, azzal nem tudok változásokat előidézni. Úgyhogy nem tehetem meg sem azokkal, akik kétségbeesetten keresik az új utat,…

Nem tudom. Mármint, hogy összeállt-e. Másfél évvel ezelőtt azt gondoltam soha többet nem akarok masszírozni. Aztán jött valaki, aki azt mondta, ezt át kellene gondolni, mert az ilyen dolgokat nem lehet csak úgy sutba vágni. Fejtsük meg, mi az oka. És azt is mondta: „Te nagyon jól tudnál nőket vezetni.” Na, ezen a ponton már végképp nem tudtam, miről beszél. Aztán a gyógyulással egy időben elkezdtek folyni a történések. Egyre többet masszíroztam, és egyre többször nyirokkal, testi tisztulással kapcsolatos feladatok jöttek velem szemben: kizárólag csak nőktől. Éreztem, a feladat itt van. Dolgom van azzal, hogy nők testileg könnyebbé, tisztábbá váljanak. Mert ezáltal az érzéseik, gondolataik is tisztulnak. Én ezzel tudom…

Az írással annyi a „nehézség”, hogy olyan mint a szú. Beül az agyadba a gondolat, a történet, a mondanivaló, és addig rág, míg le nem írod. Akkor is, ha teljesen mással kellene foglalkoznod. Mint ma reggel nekem. Egész más terveim voltak a reggelemre, de míg megfő a tea, kávé, megsül a kifli, muszáj írnom arról a gondolatról, ami ébresztett. Ha nem írom le most, elvesztem a fonalat, viszont a szú itt marad. Több olyan esemény zajlik a környezetemben, ami ezt az írást most aktuálissá tette. Ahogy a cím is sejteti, a felelősségről, annak vállalásáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Nem azért mert profi vagyok benne, hiszen ugyanúgy tanulom én is, mint…

Ez egy nagyon-nagyon tág témakör. De azt gondolom, feszegessük, boncolgassuk és tágítsuk! Mi az egészség, mi tartozik ide? Egészségügyi tanulmányaim első mondata volt, amit tudnunk kellett, az az egészség fogalma a WHO által definiálva: a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, nem csupán a betegség hiánya. Jól megfogalmazták. A gond inkább az, hogy kevés helyen alkalmazzák központilag, sőt, inkább elbizonytalanítanak és egy teljesen másik irányba terelnek. Gyógyszerek, vizsgálatok, a saját érzéseid, megfigyeléseid semmibe vevése. És, ha egyszer belekerülsz ebbe a kerékbe, ott már az egyik betegség és gyógyszer generálja a másikat. Úgyhogy saját magadnak kell erősnek lenni, másként élni, gondolkodni, bízni az érzéseidben. Kezedbe venni az egészséged, a tested,…