FelelŐs

Az írással annyi a „nehézség”, hogy olyan mint a szú. Beül az agyadba a gondolat, a történet, a mondanivaló, és addig rág, míg le nem írod. Akkor is, ha teljesen mással kellene foglalkoznod.

Mint ma reggel nekem. Egész más terveim voltak a reggelemre, de míg megfő a tea, kávé, megsül a kifli, muszáj írnom arról a gondolatról, ami ébresztett. Ha nem írom le most, elvesztem a fonalat, viszont a szú itt marad.

Több olyan esemény zajlik a környezetemben, ami ezt az írást most aktuálissá tette. Ahogy a cím is sejteti, a felelősségről, annak vállalásáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Nem azért mert profi vagyok benne, hiszen ugyanúgy tanulom én is, mint Ti. De sok-sok életet láttam és látok most is kívülről, ami eredményezett sok tapasztalást. És bár nem egyforma életek, az a valami, ami arról szól, hogy vállald fel, éld meg, menj bele, építsd be, mindegyikben ugyanaz vagy legalábbis annak kellene legyen.

Mivel emberek vagyunk, ez brutálisan nehéz. Ráadásul, hiába vagyunk mi már őseink sokadik nemzedéke, valahogy egyre nehezebb. Talán, mert a technikai fejlődés egy teljesen más irányba visz, így ahelyett, hogy azt a sok megélést, amit tőlük kaptunk, felhasználnánk lelkileg és érzelmileg is, egyre inkább elpuhultunk. Mert a figyelmünket másra terelték, így nem csak, hogy nem használjuk fel, de feloldani sem vagyunk képesek.

Ahogy már máskor írtam, meglátásom szerint, a mostani negyvenes, ötvenes generáció az, aki ennek gátat kell, hogy vessen. Hogy a gyerekeink, unokáink már jó úton járjanak ilyen téren, akár a technikát ennek az útnak a segítőjévé téve.

Szóval, a mi, szülők, nagyszülők feladata jelenleg a gátépítés. Ehhez hozzátartozik a felelősség. Imádom a magyar nyelvet, hiszen már abban benne van: FelelŐs. Egy társadalom Őse vagy, akkor is, ha nincs gyermeked. És mint ilyen, Felel-sz. Azért, amit teszel, amit itt hagysz. Legyen az gondolat, érzés, megoldókulcs, Föld… Ősként a jelenlegi tetteid, gondolataid, meg nem oldott történéseid azok, amik majd többek között Felel-etet adnak a jövő generáció kérdéseire.

Úgyhogy ez a felelősség benned, saját magaddal kezdődik és indul. Olyanok vagyunk, mint egy fa. Hogyan várhatod el egy almafától, hogy teremjen, és ráadásul, szép, egészséges gyümölcsöket, ha nem is foglalkozol vele? Ha nem veszel róla tudomást, ha bántod, ütöd, vágod, csonkítod és nem táplálod. Sajnos a legtöbb ember pont így bánik saját magával. És itt a bensőnkről beszélek. Lehet jól kidolgozott izmod, feltöltött szád, melled, LV jelzés a táskádon, heti rendszerességgel beszárított gyönyörű hajad, ezek nem a bensőddel való törődés jelei. Pont, hogy a külsődre tereled a saját és mások figyelmét is, mert ma azt gondoljuk, ezek tesznek minket emberré.

Pedig nem ez fog szépséges almákat teremni sem Neked, sem az utánad jövőknek. Sőt, ez inkább meg fog betegíteni. Lelkileg, érzelmileg, így természetesen fizikálisan is. És a gond az, hogy sokan még itt sem adják meg magukat, és mondják azt, hogy: „Oké, vállalom. Nézzük, mi az, ami ide hozott? Bármi is az, beleállok, keresztülviszem magamon, akármennyire fáj is, akármennyire kiesik a komfortzónámból!” Elárulom, segítőként ezt borzasztó tehetetlenül végig nézni. Üvölteni tudnék ilyen esetekben.

Vannak, akik már az okok feltárásáig eljutnak. Profin el tudják mondani, mi okozza betegségüket, rosszullétüket. A változtatáshoz, feldolgozáshoz viszont nincs erejük. Sokszor azért mert abban már nem hisznek. Érdekes vonal. Mikor azt látod, hogy tudja és hiszi, hogy mi az az esemény, ami kiváltja a betegségét, de azt már nem hiszi, hogy azzal, ha feldolgozza és beépíti magának, akkor meggyógyulhat. Bár, ebben sokszor az is benne van, hogy sok olyan körülményt kellene megváltoztatni, ami kényelmes, ami kibillentene a biztonsági zónából. Ilyenkor ez nem is hitetlenség, hanem egy döntés arról, hogy mégiscsak jó így és itt.

Összefoglalva: Felelős Ősként felelned kell önmagadért is. Lelkileg és érzelmileg azért, ahogy viselkedsz, amit mutatsz, azért ami beivódik gyerekeid sejtjébe megoldókulcsként. Mivel sajnos többségünknek nem a megfelelő dolgok, ezért van annyi dolga a pszichológusoknak, pszichiátereknek, ezért keresik annyian az útjukat vallásban, ezotériában, ezért van a listák élén minden könyv, ami a transzgenerációs traumaoldással foglalkozik. A mi kérdéseinkre is a Felel-et, a válasz többek között Ős-eink mintáiban keresendő.

A döntés szabadsága a Tied. Beleállsz, vállalod vagy sem. Mindkettőnek vannak következményei.

Felel Ős vagy azért, ahogy önmagaddal bánsz. Ahogy viszonyulsz magadhoz, ahogy teszel magadért. Amit érzel magaddal szemben. Nem ostorozhatod, okolhatod, hanyagolhatod a bensőd. De szinte kivétel nélkül mind ezt tesszük, hiszen ezt hoztuk, kaptuk. Úgyhogy a felelősség itt abban rejlik, hogy dolgozz azon, hogy ezek változzanak önmagaddal szemben. Személy szerint én szívesen feltenném a kérdést az öngyilkos apámnak, hogy: most komolyan ezt a megoldókulcsot akartad itt hagyni a gyerekeidnek és az őket követő generációknak? Szerinted én is így oldjam meg csak azért mert ezt tanítottad? Nem lett volna jobb az a kép, hogy Te voltál az, aki próbált változtatni azon, hogy ne azt adja tovább, amit ő kapott?

Felel Ős vagy a saját testedért is, hiszen összetett lények vagyunk. Van egy fizikális megjelenése a lelkednek, amire vigyáznod kell. Bár, ha érzelmileg, lelkileg a helyeden vagy, akkor az nem kérdés, hogy vigyáznod kell erre a testre, aki otthont ad neked. Felelős vagy azért is tested egészségéért, mert nem várhatod el másoktól, orvosoktól, ápolóktól, családtól, hogy öregkorodra éveken át Téged ápoljanak. Ápold Te a saját tested, ne tedd magad tönkre mozgáshiánnyal, szerekkel, egészségtelen ételekkel, életmóddal, gondolatokkal, igyekezz, hogy erre ne kerülhessen sor! Tényleg az a vágyad, hogy az unokád egy olyan képpel emlékezzen rád, hogy Te vagy az a nagyi aki éveken át csak feküdt, orvoshoz hordtak és pelenkázták? Nem jobb az a kép, hogy Te vagy az a nagyi, aki isteni fánkot sütött, focizott velem vagy azt a rengeteg könyvet ott a könyvespolcon mindet kiolvasta?

Felel Ős vagy a szavaidért, ami elhagyja a szád. A szavak, annak hangsúlya pont olyan mint az üvegszilánk. Ha kellőképpen körbecsiszoltad, simogat. De ha ezt nem tetted meg szúr, vág, beleáll a másikba. Sokszor voltam már olyan beszélgetés fültanúja, sőt résztvevője is, amikor nem értettem azt, hogy erre mi szükség van? Miért bántod a másik embert, akit még a szerettednek is nevezel, ilyen értelmetlen módon? Ráadásul ezek a szilánkok borzasztó, örökre ott maradó sebeket ejtenek. Tényleg ezt akarod hátrahagyni? Egy sokszorosan sebzett utódot?

Felel Ős vagy azért, amilyen példát, megoldókulcsot hagysz itt. Ha arra emlékeznek, hogy Te vagy az, aki tett magáért, aki a problémákat kezelni, megoldani akarta és nem másra átruházni vagy a szőnyeg alá besöpörni, akkor ezt adod tovább. És itt nem kell nagy dolgokra gondolni. Apróságok: például, ha a kerted tele van falevéllel, és ezért Te folyamatosan szidod a szomszédod és annak fáját. Ez mit eredményez? Tudat alatt egy olyan fonalat adsz tovább, ami azt súgja, hogy a dolgokért a saját életedben mindig hibás valaki vagy valami és megoldás helyett inkább morgolódni kell. Valószínű a fonaladat még Te is a szüleidtől kaptad. De el kell fogadnod a tényt, hogy falevelet mindig sodor utadba az élet. Kérdés, hogy mit teszel vele. Nem egyszerűbb a szomszéd szidalmazása helyett megfogni a gereblyét, összeszedni azt a levélkupacot, esetleg rátenni a komposztra, hogy aztán körbeszórhasd vele az almafád, amivel majd a jövőd almáit táplálod? És abból a sok almából, amit ezáltal leszüretelhetsz, vihetsz egy nagy tállal a szomszédodnak is. Hiszen tudtán kívül ugyan, de ő is hozzájárult ehhez a bő terméshez.

Így büszke leszel majd arra, amikor azt látod, hogy gyermekedből milyen talpraesett, életképes felnőtt lett. Mert önálló lesz. Teszi mindezt azzal az őszinte kommunikációval, amit tőled tanult. Nem jobb ez, mint egy olyan embert látni, aki összeroppan annak a pornak a súlya alatt, amit már évtizedek óta a szőnyeg alatt gyűjtögettél? Tudtad, hogy egyszer valakinek ki kell takarítania, mert Te nem vállaltad a tisztítás felelősségét.

Ezek nagyon nehéz érzések, érzelmek. De meg kell tenni, bele kell állni. Akkor is ha félig belepusztulsz, ha fáj, ha napokig csak sírsz. Mert ez old, ez tisztít. Akkor is, ha a környezeted nem ért. Majd jönnek olyanok, akik igen. Akkor is, ha nincs megállás, mert egyik réteg után jön a másik lefejtendő réteg.

A jutalom pedig Te magad leszel. Az út, amit bejártál. Aki lettél. Mert sok port le fogsz magadról szedni, így meg fogsz változni. Rájössz ki vagy, mi érdekel, kit vagy mit szeretsz. És ha így tudsz élni, érezni és gondolkodni, ezzel példát mutatsz, annak a generációnak, aki már most, fiatalként sokkal bölcsebben lát, mint mi valaha is tudtunk. Persze csak ha hagyod neki. És mivel sokuknak nem hagyjuk, függők és betegek lesznek. Nem néztem statisztikát, de azt szerintem Te is látod, hogy egyre fiatalabbak kerülnek egyre többször, többen és egyre súlyosabb dolgokkal orvoshoz. Mert mi nem vállaljuk azt, hogy Felel Ősök vagyunk! Úgyhogy miattuk kérlek, indulj el a felelősségvállalás útján! Köszönöm.

Szeretettel: Rita