„Negyvenkilenc. A szám, ami egy ideje folyamatosan visszatér az életembe. Egyre többször jön velem szembe. Már nem tudom nem észrevenni, úgyhogy eljött az idő, hogy utánajárjak: mit üzen? Egyáltalán mi ez a szám? Ami biztos, hogy az életkorom az, ami miatt meg kell fejtenem. Pár hét múlva 49 szál gyertya ég a tortámon. Az apám 49 évesen döntött úgy, hogy elég. A férjem szintén 49 évesen váltott frekvenciát. A két legfontosabb férfi az életemben, ugyanabban az életkorban tűnt el mellőlem, mindketten szinte egyik napról a másikra. Véletlen lenne? Abban nem hiszek. Nekik volt itt valami dolguk, amivel nem boldogultak, vagy én (is) generáltam az ő távozásukat? Esetleg egy olyan lélekcsalád lennénk, akiknek…

Attila halála előtt két nappal történt. Az előszobában álltam és éppen a kabátomba bújtam bele. A kórházba készülődtem. A megfagyott csöndben egyszer csak egy óriási puffanást hallottam kintről. Kiléptem a bejárati ajtó előtt lévő üvegfalú manzártunkba, aminek szinte mindig nyitva van az ajtaja. Oldalra néztem. Tőlem egy méterre a polcon egy madár ült, riadtan, pihegve. Azelőtt a természetben ennyire közelről még sosem láttam szarkát. Gyönyörű, csillogó, fényes tolla volt, többségében kékes-fekete. Ahogy ránéztem, ő is odafordította kis fejét. Meredten néztük egymást, lélegzetünket visszafojtva. Ott álltam, megmozdulni nem tudtam, mert a lábam földbe gyökerezett. És tudtam. Tudtam, hogy ő egy hírnök. Tudtam, hogy üzenetet hozott. Az üzenetét is értettem: meg fog…