A szarka

Attila halála előtt két nappal történt.

Az előszobában álltam és éppen a kabátomba bújtam bele. A kórházba készülődtem. A megfagyott csöndben egyszer csak egy óriási puffanást hallottam kintről. Kiléptem a bejárati ajtó előtt lévő üvegfalú manzártunkba, aminek szinte mindig nyitva van az ajtaja. Oldalra néztem. Tőlem egy méterre a polcon egy madár ült, riadtan, pihegve.

Azelőtt a természetben ennyire közelről még sosem láttam szarkát. Gyönyörű, csillogó, fényes tolla volt, többségében kékes-fekete. Ahogy ránéztem, ő is odafordította kis fejét. Meredten néztük egymást, lélegzetünket visszafojtva.

Ott álltam, megmozdulni nem tudtam, mert a lábam földbe gyökerezett. És tudtam. Tudtam, hogy ő egy hírnök. Tudtam, hogy üzenetet hozott. Az üzenetét is értettem: meg fog történni. Remegtem, de levegőt még mindig nem mertem venni. Ő sem. Az a néhány másodperc, amíg így figyeltük egymást, hosszú-hosszú perceknek tűnt.

Ekkor bekapcsolt a félelem: az eszem.

– Nem! Ez csak egy madár! Képzelődsz!

Mivel időközben a cicáim is lelkesen próbálták üdvözölni az új jövevényt, gondoltam, itt az ideje, hogy segítsek neki kijutni. Kitártam a terasz felé nyíló, széles ajtót, ő pedig elrepült. Azóta sem láttam.

Félve mentem a kórházba. Sírva vettem tudomásul, hogy Attila nem javult. De a szarka nem ment ki a fejemből, úgyhogy otthon, fázva, reszketve nyitottam fel a laptopom, hogy utánajárjak, mit szimbolizál ez a madár.

Az első mondat, amit találtam, pont azt írta le, hogy jósmadár, üzenetet hordoz. Amennyiben tollainak fehér színe dominál, akkor jó híreket hozott, azonban, ha fekete, akkor figyelmeztet, rossz hírt hozott. Üzenetei között szerepel az is, hogy szokatlan módon kerülhetsz kapcsolatba a spirituális, tapasztalaton túli világgal.

Az egyik legintelligensebb madár. Szelídíthető, még beszélni is képes megtanulni. A kettősség madarának tartják. Nem csupán színe miatt, de megítélése is teljesen eltér a keleti és a nyugati kultúrában. Keleten a szerencse, a boldogság, nyugaton inkább a bajkeverés, a tolvajlás, sőt a boszorkányság kapcsolódik hozzá.

Talán pont azért, mert az ember mindegyiket magában hordja. Ugyanúgy bennünk van a fény, mint a sötétség. Ezért a legfőbb javaslat, ha szarkát látsz: tedd fel a kérdést, hogy mit üzen neked?

Nem élek úgy, hogy mindenben jelet, üzenetet látok. De ez a történés annyira egyértelmű volt ott és akkor, hogy biztos voltam a megérzésben. Miért kaptam? Azt hiszem azért, hogy készüljek. Mert féltettek. Mert fontos vagyok. Hogy ne semmisüljek meg teljesen.

Persze, ennek ellenére próbáltam elhessegetni a gondolatot, megmagyarázni észérvekkel. Hiszen biztos voltam benne, hogy velünk ilyesmi még nem történhet meg. De megtörtént.

A szarkát utána el is felejtettem, jó pár hónap volt, mikor újra eszembe jutott az a nap.

Továbbra sem tartok a fekete macskától, vagy attól, ha elsöprik a sarkam, de az biztos, hogy vannak olyan szimbólumok az életünkben, amelyek üzenetet hordoznak. Akkor is ha hiszel benne és észreveszed, meg akkor is, ha nem, és eszed ágában sincs észrevenni, megérteni.

Szeretettel: Rita